A Habsburg birodalom papírpénzei (1762-1892)

I. József 1705. december 24-én létrehozta a Wiener Stadt Banco-t, ez volt Bécs és egyben a Habsburg birodalom állami bankja.
Mária Terézia (1740-1780) idejében, 1762. július 1-jén a Wiener Stadt Banco közreműködésével kibocsátották az első papírpénzt; 5, 10, 25, 50 és 100 forintos címletekben, 12 millió forint értékben. Ezek eleinte 5%-os kamatozású bankkötvényekre is becserélhetők voltak 200 forint értékben.

A hétéves háború (1756- 1763) befejezése után ezeknek a bankócéduláknak egy részét visszaváltották fémpénzekre, a többit pedig megsemmisítették.
1771. július 1-jén újabb bankjegyeket bocsátottak ki, újra 12 millió forint értékben. Ekkor jelentek meg az eddigi címletek mellett az első 500 és 1000 forintos bankócédulák. Ezeket a bankjegyeket már ténylegesen fizetési forgalomra készítették, nem lehetett átváltani bankkötvényekre. Ettől függetlenül elfogadásuk még nem volt kötelező.

A következő bankjegyek 1784. november 1-jei keltezéssel kerültek forgalomba, akkorra már Mária Terézia fia, II. József (1780-1790) rendelete alapján.
Ezeket a bankjegyeket már ezüstpénzre is lehetett váltani, minden kijelölt közpénztárban és a Wiener Stadt Banco hivatalaiban. Ekkor tették Magyarországon is kötelezővé ezen bankjegyek elfogadását. Még halála előtt, 1784. november 1-jei keltezéssel újabb bankócédulákat hozott forgalomba 11 millió forint értékben.

II. Ferenc (1792-1835) a franciák elleni háborúk (1792-1815) ideje alatt, 1796. augusztus 1-jei keltezéssel újabb bankjegyeket helyezett forgalomba 44 millió forint értékben.
A háborúk ideje alatt a bankócédulák mennyisége már elérte a 92 millió forintot. 1797-ben megtagadták a bankócédulák ezüst fémpénzre való beváltását. Ezért ekkor a bankócédulák elfogadása mindenki számára kötelezővé vált.
Ekkorra a forgalomból teljesen eltűnt ezüstpénzeket, 1800. január 1-jei keltezéssel kiadott új papírpénzek váltották fel. Ezeknek pótlására 1 és 2 forintos bankócédulákat is kiadtak.
Mivel a papírpénzeket devalválták (leértékelték), így ekkorra 1 ezüst forint 2 bankócédula forintot ért.

Miután a franciák elfoglalták Bécset, a pénzjegynyomda Pestre költözött.

1806. június 1-jei keltezéssel újabb formájú bankócédulákat hoztak forgalomba.
1809-ben, Bécsben a franciák Napóleon vezetése alatt továbbra is nyomták az eredeti nyomóeszközökkel az 1800-as és az 1806-os keltezésű bankócédulákat.
Ekkorra a bécsi pénzjegynyomda már Nagyváradon folytatta a bankócédulák nyomását.
Ezáltal kétféle bankócédula is forgalomban volt, és mivel csak a bankjegy papírjának árnyalatában különböztek egymástól, mindkettő forgalomban is maradhatott. Ezen körülmények között a papírpénz mennyisége meghaladta az 1 milliárd forintot. Emiatt a devalváció folyamatosan növekedett; ekkorra 100 ezüst forintért 445, decemberben 960, 1811. márciusában 1200 papírforintot kellett fizetni.
Ezek folyományaként elrendelték a forgalomban lévő összes pénz és értékpapír leértékelését, miszerint minden 5 forint értékű bankócéduláért 1 forint értékű 1811. március 1-én kiadott "Einlösungsschein"-nek (váltóforint) nevezett új papírpénzt adtak cserébe.
Ez a papírpénz 1816-ig volt valutája a birodalomnak.

A hatalmas mennyiségű papírpénz is kevésnek bizonyult, ezért 45 millió forint értékű "Anticipations-schein"-nek nevezett új bankjegyet jelentettek meg 1813. április 16-ai keltezéssel.

1816-ban megalakult az Österreichische National Zettelbank, ezzel újabb devalválást foganatosítottak. Megállapították, hogy 250 váltóforint, vagy ennek megfelelő 1250 Wiener Stadt Banco-Zettel, 100 ezüst forinttal egyenlő.

Ez után még 1825. június 23-ai keltezéssel 5, 10, 25, 50, 100, 500, 1000 forintos bankjegy is forgalomba került. Ezt követően 1841. január 1-jei keltezéssel 5, 10, 50, 100, 1000 forintos bankjegyek, majd az 1847. január 1-jei keltezésű 5, 10, 100, 1000 forintos bankjegyek lettek további fizetőeszközök.

Ezek után újabb formában jelentek meg a régi fizetési eszközök, az úgynevezett. "Cassa-Anweisung"-ok (pénztári utalványok), illetve az Almásy-bankók. Az aprópénzhiány miatt forgalomba kerültek a 6 és 10 krajcáros "Münzschein"-ek.

Kossuth bankók (1848-49)

1848-ban a magyar szabadságharc idején Kossuth Lajos saját bankjegykibocsátáson gondolkodott, 1848. május 1-jei keltezésű 1 és 2 forintos bankjegyeket kívánt nyomatni. A kincstári kamatos utalványokat 50, 100 és 500 forintos címletekben kívánta létrehozni.
1848. augusztus 6-án került forgalomba az első magyar bankjegy 2 forintos címletben.
Ezt követte az 5 forintos bankjegy szeptember 6-án, majd október 8-án forgalomba kerültek az 1 forintos bankjegyek is.
1848. október 22-én került forgalomba a 100 forintos, majd ezt követően 1849. március 24-én a 10 forintos bankjegy.
1848. január 1-jén az aprópénzhiány miatt megjelentek a 15 és 30 pengő-krajcáros bankjegyek is. Mivel ezek igen kis mennyiségben kerültek kiadásra, a bankókat feldarabolták, így csillapítva az aprópénz hiányát.
1849. július 27-én helyezték forgalomba Szegeden az új 2 pengő-forintos kincstári utalványt.

Kossuth a török száműzetésből 1851-ben Amerikába emigrált. Még ebben az évben, New Yorkban született meg az 1, 5, 50 és 100 dolláros kölcsönjegy nyomtatásának terve, majd ezeket 1851. december 15-én Dafort, Bald and Co. New York and Phildalephia cégnél rendelte meg.
Ezek 1852, január 1-jei keltezéssel kerültek felhasználásra.
Kossuth Philadelphiában 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket is nyomatott.

Ezek után Kossuth Londonban próbált meg kiadni 1, 2 és 5 forintos pénzjegyeket, nagy részüket azonban elégették, és kiadásra már nem kerültek. Ezek a legritkább Kossuth bankók.

Osztrák-Magyar Bank bankjegyei (1868-1888)

Időközben az osztrákok forgalomba hozták az úgynevezett "Reichsschatzschein" (birodalmi kincstári utalvány) nevű államjegyeket is.
1857-ben bevezették a 45 forintos osztrák értéknek nevezett új ezüst valutát, amely egészen 1892-ig forgalomban volt.

1860-ban a fémpénzek ismét kikerültek a forgalomból, ezért újabb krajcáros papírpénzeket nyomtattak, 1863. január 15-én pedig újabb forint bankjegyeket 10 és 100 forintos értékjelzésekkel.

Ezt követték a porosz vesztes háborúk utáni 1866. július 7-ei keltezésű bankjegyek(1, 5, 50 forintos címletekben).

1867-ben a Magyarországgal való kiegyezés után jutottak az immár független államok abba a helyzetbe, hogy előkészíthessék az aranyvaluta bevezetését. Megalakult az Oszták-Magyar Bank (Österreichisch-Ungarische Bank), majd 1880-ban megjelent az első kétnyelvű bankjegy; egyik oldalán német, a másik oldalán magyar szöveggel.

Ebben a korszakban is sok párhuzamos bankjegykiadás volt, így 1881-ben, 1882-ben, 1884-ben és 1888-ban is adtak ki újabb papírpénzeket. Ezek azonban mind csak 1, 5, 50 forintos címletek voltak.

500 Gulden
500 Gulden
Dátum: 1806. június 1.
1 Gulden
1 Gulden
Dátum: 1811. március 1.
2 Gulden
2 Gulden
Dátum: 1811. március 1.
5 Gulden
5 Gulden
Dátum: 1811. március 1.
10 Gulden
10 Gulden
Dátum: 1811. március 1.
20 Gulden
20 Gulden
Dátum: 1811. március 1.
100 Gulden
100 Gulden
Dátum: 1811. március 1.
2 Gulden
2 Gulden
Dátum: 1813. április 16.
5 Gulden
5 Gulden
Dátum: 1813. április 16.
10 Gulden
10 Gulden
Dátum: 1813. április 16.